Minden vonali kapcsolat rajzolatában található egy „Be” és egy „Ki” iránygomb, illetve minden vonatfogadó vágánynál van egy vágánygomb. A megfelelő irány és vágánygomb együttes benyomásával történik a vágányút kijelölése.

(Ezt a módszert más (nem integra) többközpontos berendezéseknél is alkalmazzák.)

Sikeres kezelés után (létező vágányút, nem tiltott egyidejű, a vágányút iránya egyezik a vonali kapcsolat menetirányával) a megfelelő vágányon és vonali kapcsolaton vágányúti iránynyilak kezdenek villogni, megszólal a vágányúti csengő.

A berendezés a vágányútban érintett és védő váltókat önműködően egyesével a helyes állásba állítja. Az éppen állított kitérő nem állíthatósági lámpája villog, a már helyes állásba került kitérőké folyamatosan világít. Ha minden kitérő helyes állásba került, a vágánytáblán fehéren kigyullad a vágányút csíkja, majd a berendezés külön kezelés nélkül lecsukja az esetlegesen érintett állomási sorompókat. Végül, ha minden feltétel teljesül Szabadra állítja a vágányút kezdő jelzőjét. Ezek után a villogó nyilak folyamatosan világítanak, a vágányúti csengő elhallgat.

Foglalt vágányra a vágányút beállítódik, de jelzőt nem kezel magától a berendezés. Foglalt kitérő esetén a vágányút állítás a kitérőnél elakad.

Ha a vonat belép a vágányútba (vagy bármely - a vágányútba eső - szakasz foglalt lesz), a főjelző Megállj állásba kerül.

Ahogy a vonat végigjárja a vágányutat, az útjába eső szigetelt szakaszok foglalttá illetve szabaddá válnak, ami a vágánytáblán követhető.

Amint a vonat utolsó tengelye is végigjárta a vágányutat (kilépett a nyíltvonalra vagy belépett az érkező vágányra), a vágányút külön kezelés nélkül oldódik: a vágánytáblán a fehér csík kialszik, a váltók feletti nem állíthatósági lámpák elalszanak, az útsorompó felnyílik, a zöld nyilak elsötétülnek.